Gondolkodjunk közösen: a gondolkodó terapeuta 1. rész

"A hagyományos szemléletű orvostudomány elvette az egyéntől a rendelkezés lehetőségét a saját teste fölött. A mi (értsd modern szemléletű szakemberek) dolgunk az, hogy ezt visszaadjuk."

A hétvégén a Feövenyessy Medical Fitness Akadémia szakmai csoportjában az alábbi állítással kapcsolatban kérdeztek minket "gondolkodó terapeutákat", hogy fejtsük ki a véleményünket.

Szeretném megosztani Veletek a gondolataimat és ha úgy érzitek, kommentben szívesen olvasom a Tiéteket is.

Mielőtt robbanna a bomba, szó sincs egymásra mutogatásról az egyes szakmák között, így kérlek ne próbáljátok erre tekerni a gondolatfonalat, nem erről van szó. Értelmes vita és okfejtésre nyitott vagyok, a sárdobálás viszont nem ide való.

"Számomra alábbi gondolatok fogalmazódtak meg a fenti idézet kapcsán. Elnézést kérek azoktól a kollégáktól, akik a csoportban az orvosi oldalt erősítik és mivel itt vannak, ebből következik, hogy az Ő gondolkodásuk tiszteletre méltóan más, mint az az átlag, amivel napi szinten találkozhatunk mindannyian. Ez a saját véleményem, lehet kicsit erős lesz.

A mai modern egészségügy egy oximoron kifejezést takar, hiszen az EGÉSZSÉGÜGY jelenleg BETEGSÉGKÖZPONTÚ. Nem az egészség és az "egészségesség" áll a középpontban, hanem -ha nem is szándékosan (ez erős lenne kimondani) - a betegségtudat megalapozása és egyre inkább annak gondolati szintű elmélyítése. Ezzel valójában a betegségtudat fenntartása és a betegségre való determináció folyamata erősödik az egyénben.

Valójában az egészségügy, elnevezés sem koherens, hiszen ritka az a hely, ahol valóban az EGÉSZET tekintik alapegységkent, globálisan vizsgálva azt, az alap ok és okozati összefüggéseket keresve, azokat meglátva és ezek mentén fejlődésre ösztönözve a pácienst. Mert az további pénzt, időt, energiát, eszközt, további gondolkodást igényel, ha nem csak a részt vizsgáljuk meg és azt nem csak a már „bevált módszerek és protokollok” alapján kezeljük.

Már önmagában az is hatalmas ellentmondás, hogy betegnek hívjuk az egészségügyhöz ellátásért forduló egyént. Ezzel Őt determináljuk valamire, nem pedig segítjük Őt abban, hogy megfejlődje ezt a kialakult helyzetet. Ezzel viszont beskatulyázzuk abba a pácienst, hogy Ő beteg, neki ez a baja, ezt és ezt nem teheti többet, ezt és azt ne csinálja, mondjon le róla, de ezt és azt vegye be mert a TÜNETET ezzel el is lehet nyomni. Az egészségügynek egy ideális világában LEHETŐSÉGET kellene teremtenie, biztosítania, mutatnia arra, ahogy az OK-OKOZATI összefüggéseket meglátva lehetőséget, kaput nyisson a gyógyulni vágyóknak, megmutatva azt, hogy MIT TEHET az egyén a testével és LELKÉVEL azért, hogy újra egyensúlyban legyen Önmagával. Ezzel a lehetőséggel esélyt adni arra, hogy a felkínált lehetőségek által újra az egyén rendelkezhessen a teste és lelke fölött egyaránt és választhasson megfelelő gyógymódot. A mai egészségügy elveszi rendelkezést az ember teste fölött, azzal, hogy a felmerült problémát uniformizálva, sémákat aggatva, protokollok mentén dolgozik. Nem gyógyít, hanem dolgozik. Ezek az uniformizált megoldások nem járulnak hozzá a valódi és komplex gyógyuláshoz, ezzel elveszik az egyén lehetőségét arról, hogy egy protokoll útról letérve a lehetőség táptalaján szabadon dönthessen a saját teste és lelke gyógyulása fölött.

Nekünk új szemléletmódot képviselő szakemberként az lenne feladatunk - és bízom benne, hogy sokunknak valódi hivatásunk is az magától értetődően, - hogy ablakot nyissunk a lehetőségekre a hozzánk fordulók számára. UTAT mutassunk ezzel az egyén a fejlődésére. Rámutassunk arra, hogy a jelen körülmények között mit tehet /lehet és hova juthat el, ha belefektet önmagába, és nem betegként, hanem gyógyulásban lévőként tekint magára az egyén, a segítő kezet elfogadva. Utat mutassunk arra is, hogy a lehetőségek között az egyén a saját testével rendelkezve, biztos mennyiségű háttérinformáció (EDUKÀCIÓ) birtokában valóban választhasson és rendelkezhessen a teste fölött, bizonytalanság és félelem érzet nélkül.

Gondolataim alátámasztására írom az alábbi egy hétköznapi példát.

A 70 éves csípő fájdalommal küzdő hölgy, amikor elhiszi, hogy a torna segíthet és a harmadik-negyedik lazító mozdulat után, fejben megérkezik a mozgásórára és már érzi is hogy ez hatásos lesz, majd óra végén csípő fájdalom nélkül könnyedén sétál le a lépcsőn hazafelé, akkor ott valami csoda történik. Egy hét múlva újra megérkezik a hölgy, kezében az MR lelet, rajta az "ítélet", hogy beteg, hogy csontritkulása van, hogy ízületi kopása van, hogy mozgás javasolt, de mellette xy gyógyszer és démoklészi kardként feje fölött lóg a műtét képe. Mozgása befásult, lelke csalódott, szeméből eltűnik a remény, egyre fokozódik az a fájdalom, ami eddig is megvolt. Csak a tudata eddig a lehetőségre koncentrált a tornák alatt, és nem arra, hogy mit nem lehet. Eddig Ő rendelkezett a testével és azzal a tudattal, hogy valójában mire képes. Most viszont már benne van tudat, hogy nem Ő rendelkezik, Neki papírja van róla, hogy beteg. Ő most már abban a skatulyában lépeget előre, amit ráaggattak."

Köszönöm, hogy végig olvastad.

Prehabilitáció - Fókuszban a mozgás és az egészség

Gondolkodjunk közösen: a gondolkodó terapeuta 1. rész

Adatvédelemi tájékoztató

Értesülj első kézből legújabb tartalmaimról!

Regisztrálj, vagy lépj be az oldalra!